Jöttél a messzi Időkből,
kis, fehér kavics!
-Kicsiny; borsószemnyi csak,
de az elmúlt Idők nagy tanúja vagy...
-Síró fájdalmaké.
-A vérpatakoké.
-Az irtózatos borzalmaké.
A parton emberi nyomok
súlya nehezedik reád-olykor.
Talán (egykor) végleg elvegyülsz
a part puha kvarc-elegyében,
hogy többé ne lásd a földi szenvedést.
-De legyél Bölcs és temesd el, ami Rossz!
-De a langyos szellőt
hagyd meg a homok fölött,
hogy Könnyeket letörölhesse
(végleg) az arcokról.
A viruló virágokat is hagyd meg,
boldog, emberi szemek
gyönyörűségére.
És, ha egykor (tényleg) elvegyülsz
és majdan mégis visszatérsz,
amit magaddal vittél,
hagyd a Mélyben!
Úgy jöjj (magad), mint Messiás.
Az emberek szívesen
látnak; örülnek Néked is.
Élénkíts a Szellőt,
hogy a Jóra Hajlamos Homlokát
simogassa...
2002 október 16.
