Emberiség szólj...
Óvd meg a Virágokat a pusztulástól,
mert (vészt jósló) vad Vihar közeleg.
-Mint vadul viharzó, bombázó jégverés,
ne zúzza a Földre a Fergeteg.
Hogy ragyogó napsugarakban
díszíthessék Házad Táját.
Ne tépje az üde szirmokat idő
előtt s illatukat áraszthassák.
Ne feledje el (a) Vad, Zord Felhőt
a Nap sugarait.
A gyermekeknek - rémképek helyett -
legyenek tündéri Álmaik.
Vérpatakok partján Vérvirágok
ne torzítsák Glóbuszunkat.
Ember; Emberiség! Ezért emeld föl
méltósággal szavaidat.
Előrefigyelve emeld föl Napsugárzó,
tündöklő Arcodat.
A véráradat ellen emelj
szavaidból Gátakat.
Emberiség szólj; hangoztasd szavaidat
minden Égtáj irányába.
-Hogy könny és rémület helyett a Nap
ragyogjon az emberi arcokra.
(Ne áldja meg senki a Sas-keselyűk
vérre-szomjas Csőreit...
-Hogy ne rabolhassák ki a Fészekből
a Békegalambfit.)
2003. február 5.
